0. Nap

Lekéstük a mai utolsó repülőjáratot Londonba. Klassz. A suli első napján érek haza. Jó mondjuk a tesómnak és apunak kicsit gázabb, mivel bátyámnak Írországba kell mennie, és neki is iskola lesz. Apunak meg dolgoznia kell és Finnország sincs sokkal közelebb. Anyu hazavitte a húgomat, Jackiet, de előtte elköszönt tőlünk és jó utat kívánt nekünk. Éjfél után pár perccel indult a gépünk. Már alig várom, hogy végre Londonban legyek. A suli. Egész nyáron erre készültem. 11. osztály, pom-pom csapat. Istenem, olyan régóta várom a tizenegyediket, hisz ebben az évben mi leszünk a "főnökök". Mivel a 12-esek érettségiznek, így nincs idejük ugráltatni a gólyákat és a 10-eseket. Hála az égnek, minket se csicskáztathatnak. Mélyen elmerültem a gondolataimban, de bátyám volt az, aki visszarángatott  a valóságba és megkért, hogy nézzek ki az ablakon. Medford fényei terültek el alattunk. Mindig is imádtam éjjel repülőn utazni, mert láthattam városok fényeit. Michael becsukta a szám, figyelmeztetve, hogy belerepülhet egy légy. Én erre csak felmutattam a nemzetközi jelet és elaludtam.